A nargile hõskorában, amikor a kézmûvesség még jóval elterjedtebb volt, a négy fõ alkotórészt külön mesterek készítették. Mesterségük neve a készített alkatrész nevébõl alakult ki.
Dohánytartó tölcsér
Készülhet agyagból, kisebb pipákon fémbõl. Ide kerül a dohány, majd a tetejére az izzó szén. A hõtartás végett sokszor borítás kerül a tölcsér köré, ami csak minimális szellõzést tesz lehetõvé. Érdemes szûrõt tenni a tölcsér aljába, ami megakadályozza az eltömõdést.
A Nargile teste
Különbözõ fémötvözetekbõl készülhet, legtöbbször rézbõl. Formája nagyon eltérõ lehet, de mindig igényesen díszített. Ezen keresztül vezetõdik a füst a tartályhoz és innen indul a csõ ami a füstöt a szájhoz juttatja. Esetenként egy szelep is lehet rajta ami a túláradó füstöt kiereszti. Alsó vége jóval a víz szintje alatt végzõdik a tartályban. A tartályba került füst két kis csonkon keresztül távozik, amelyek közvetlenül a víztartály nyakánál vannak elhelyezve. Innen jut a már megszûrt füst a szívócsõbe.
Víztartály
Készülhet üvegböl, vagy fémötvözetekbõl, kb. két-harmad arányban van vízzel töltve.
Szívócsõ :
Általában porszívócsõhöz hasonló kivitelben készül különbözõ bojtokkal és a fogást kényelmesebbé tevõ bársony borítással. A szipka fa és fém kombinációjából áll össze, de készülhet borostyánkõbõl is. Ezt leginkább akkoriban alkalmazták, amikor hittek benne, hogy így megakadályozzák a bacilusok terjedését.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
